Amikor új lakók költöztek a telepre, a régiek mindig találgatni kezdtek, kifélék, mifélék. Rögtön kezdődtek a pletykák, több rosszindulatú, kevesebb jó.
Azt a nagy, mályvaszínű házat már jó ideje hirdették a
neten. Az Eladó tábla hetekig-hónapokig kint volt a kapuján. Gréti legalább napi
kétszer elsétált előtte, piros betűi harsányan hivalkodtak, valahogy mégsem vonzották a vevőket.
Volt a lánynak egy olyan különös perverziója, amit soha
senkinek nem vallott be. Szeretett kukkolni. Na, nem pucér párokat! Ő kertekbe,
házakba szeretett bekukucskálni. Ha a kerítés engedte, akkor a valóságban is,
de leginkább az interneten.
Amikor sétái során meglátott egy-egy Eladó táblát, rögtön
rákeresett az ingatlan.com-on, és virtuálisan bejárta a ház minden szegletét.
Elképzelte, milyen lehetne ott élni. Leginkább az alaprajzokat szerette.
Gondolatban berendezte magának mindet. Aztán lélekben visszatért a saját régi
kis házikójába.
Ezt a nagy, mályvaszínű házat már sokszor bebarangolta a
fotók alapján. Kávézott a kovácsoltvas-korlát szegélyezte teraszon,
habfürdőzött az öblös kádban, süteményt falatozott a konyhapultnál. Leginkább a
toronyszoba tetszett neki az emeleten. Ő lehetett volna ott a hercegkisasszony.
Félkörív-alakú volt, és az ablakából készült fénykép alapján kilátás nyílt
onnan a tóra. Gréti a telep legfelső utcájában lakott, és az ablakából (nem a
toronyszobáéból, olyanja ugyanis sajnos nem volt) a szomszéd garázsára látott
csak.
A másik ablaka az utcára nyílt, előtte épp egy hátizsákos
férfi haladt el. Trikója alól tetoválás villant ki. Egy sárkány. Tarkóján
izzadtság csurgott végig.
- Biztosan megint egy eltévedt turista. Ezek mindig azt
hiszik, hogy itt kell ráfordulni a kékre, pedig eggyel lejjebb, a Tavirózsa
utcán – dohogott Gréti, és hirtelen mozdulattal behúzta a függönyt.
Egy nap aztán lekerült a nagy, mályvaszínű ház kapujáról az
Eladó tábla.
- Biztosan eladták! – jegyezte meg éles elmével Szidi néni,
Gréti szembe-szomszédja, akit a lány magában csak térfigyelő kamerának nevezett
el. Mindenkit ismert, mindenről tudott. Amiről pedig nem, arról szívesen talált
ki történeteket.
Grétit Szidi néni és az ő történetei cseppet sem érdekelték;
jól tudta, hogy amit ő mond, azt legalább kettővel el kell osztani. A
„várandós” vörös nőről is kiderült később, hogy egyszerűen csak meghízott, az a "csábító" pasi pedig nem a Vargáné szeretője, csak ő csempézte ki a fürdőszobájukat.
Gréti a szíve mélyén azért kíváncsi volt, vajon róla miket
pletykál a vénasszony, de soha nem hallott vissza még semmit.
- Még ahhoz is túl unalmas vagyok, hogy pletykáljanak rólam
– csukta rá az ajtót Szidi nénire, aki a nokedli-szaggató kölcsönkérése ürügyén
épp belekezdett volna a Braunék szövevényes családi ügyeinek taglalásába.
Eltelt pár nap, pár hét is talán, amikor megállt a nagy,
mályvaszínű ház előtt egy teherautó. Gréti aznap nem kétszer, de minimum
hatszor sétált fel s alá a Tavirózsa utcában, hogy meglesse az új lakókat. Őket
nem látta, csak a költöztetőket, valamint látott egy hatalmas ruhásszekrényt,
amit a markos legények is nehezen cipeltek fel a lépcsőn, milliónyi banános
dobozt, állólámpát és kaspókat.
Mikor már sokadszorra ment el a ház előtt, egészen
lelassította lépteit, hogy beleshessen a nyitott bejárati ajtón, és élőben is
megláthassa végre álmai otthonát. Abból ugyan nem sokat látott, mert az ajtóban
megjelent egy férfi, és eltorlaszolta a látványt.
Gréti cseppet se bánta, ugyanis a férfi maga volt egy
megtestesült görög istenszobor. Arányos izmos test, szabályos arcél, mogyorószínű
hullámos fürtök. Ráadásnak telt ajkak, melyekkel azt süvöltötte:
- Bazd meg, Józsikám, mi a francot csinálsz azzal a polccal?
A görög isten ugyan kissé vulgárisan nyilvánult meg, Gréti mégis
földbe gyökerezve bámulta őt. Kit érdekelnek a káromkodások, ha itt ez a darázsderék,
ez a villogó kék szem. Elképzelte, hogy mellette fekszik a
toronyszobában, baldachinos ágyban, selyempaplanok, párnák közt.
A görög isten odarontott a költöztetőhöz, és dühösen kirántotta
a kezéből a polcot.
- Bea megöl, ha összetöröd itt nekem a bútorait!
- Bea. Aha… – mormogott magában a lány, naivan még mindig
halvány reménysugarat látva arra, hogy ő lesz Adonisz oldalán Aphrodité.
Adonisz oldalán ekkor megjelent egy hozzá csöppet sem illő,
nagyon nem görög istennő. Egy nagydarab asszonyság, a haja turbánnal felkötve,
a hasa mint egy hordó.
- Gézu, az lesz a babaszoba polca, vigyázz rá!
Szóval ők az új lakók. Gréti megsemmisülten tovább slattyogott,
eltemetve minden, a mályvaszínű házhoz kötődő álmát. A házba érve lerogyott a
kanapéra és néhány kövér könnycsepp buggyant ki a szeme sarkából.
Ekkor csengettek. A kapunál ott állt egy férfi. Trikója
izzadtan tapadt a testére. Hátán túrazsák.
- Nem igazán egy görög isten – gondolta Gréti. De azért
kíváncsiságból odament hozzá a kerítéshez. – Igen?
- Szia. Ne haragudj, tudnál segíteni? – ahogy kezét
megemelte, kivillant a tetoválása. Egy sárkány. – Most költöztem ide. Én
vagyok az új lakó abban a házban – mutatott a férfi oldalra, a domb irányába. –
Fűzfa utca 13. Arról lenne szó…
- Fűzfa utca 13. Áhá – gondolta magában Gréti somolyogva. – Frissen
felújított faház, terméskő burkolatú út, hajópadló, narancssárga retró
fürdőszoba. Ingatlan.com. - Hát persze.
Vége
