Kalóz lettem!

Oda megyek, ahová akarok - Léteznek női kalózok? - Megedzett az élet - Vegyes népség nyüzsög - Rábízzuk magunkat a szélre - Eluralkodik rajtunk a vadászösztön - A legszebb férfit kiválasztom

Nem tetszik a szerep, mert nagyon távol áll tőlem, hogy egész nap rumot vedeljek (egyáltalán nem iszom alkoholt). Azt sem akarnám életcélnak, hogy másokat megtámadok és elveszem az értékeit.

Tetszik a szerep, mert szabadságot sugall. Oda megyek, ahová én akarok. Minden kikötőben más nő vár. J Igaz szerelmem viszont Calypso, a tenger istennője.

Olyasmi kalóz vagyok, mint Jack Sparrow, hosszú raszta haj, fonott szakáll, hippi-kendő, gyöngyök, tetkók. Amúgy nem is tudom, miért férfiként gondolok magamra. Léteztek egyáltalán női kalózok???

OK, most egy női kalóz vagyok. Kemény csaj, akit megedzett az élet. Izmos, erős. Előző este is legyűrtem szkanderben a férfiakat a parti csehóban.

Hajnalban ébredek a sirályok vijjogására, sós szelet küld a hajóra a tenger. Kidörgölöm az álmot a szememből, és előbújok kabinomból. Mindenki alszik még, a fedélzeten én vagyok egyedül. Csendes a kikötő is, ahol éjjelre megpihentünk.

Reggel felpezsdül az élet, halászok, kofák, matrózok, léhűtők, vegyes népség nyüzsög a kikötőben. Sürögnek-forognak, kiabálnak. Az én embereim is ébredeznek a hajón, kötik a köteleket, mossák a padlót. Halat reggelizünk – mi mást?

Délelőtt kihajózunk. Nem tudjuk, merre megyünk, rábízzuk magunkat a szélre. Nincs cél, csak az út. Suhognak a vitorlák, fodrozódik a víz.

Egyikünk, a legkisebb, leggyengébb mind közül, dalra fakad. Szép lassan mindenki bekapcsolódik az énekbe. Száll a dallam a hullámok fölött.

Délben a nap az égen a legmagasabban áll, a hőség elviselhetetlen, párállik a hajópadló, csurognak rajtunk az izzadtságcseppek. Ebben a pillanatban a távolban megpillantunk egy hajót.

Eluralkodik rajtunk a vadászösztön, teleszívjuk magunkat levegővel, vérünk pezseg a kaland ígéretétől.

A levegőbe puffogtatjuk a töltényeket, hogy ráijesszünk a hajó legénységére. Könnyű, gyors hajónkkal hamar beérjük őket, majd fegyvert lóbálva kezünkben átugrálunk hozzájuk, és a földre terítjük őket.

Komolyabb sérüléseket nem okozunk, minket nem a vérontás, hanem a zsákmányszerzés hajt.

A ládákban rengeteg kincset találunk. A hajóárbochoz kötözzük a legénységet. A kapitány ízesen szitkozódik, Poszeidón és Neptunusz haragját kéri ránk.

A legszebb férfit kiválasztom a matrózok közül. Őt magunkkal visszük. Nem tiltakozik túlságos eréllyel, úgyis unta már a vén matrózok borgőzös pofáját. Míg a többiek gyönyörködnek az elrabolt kincsekben, én foglyommal bezárkózom a kabinomba.

Vége

(Intuitív Írás Kurzus egyik feladata)

A jegesmedve és a kislány

Fal választotta el őket - Szeretnék veled játszani - Nem félsz tőlem? - Nem tartasz ostobának? - Elrángatták - Nézőpont kérdése

Fal választotta el őket. A jegesmedvét és a kislányt.

- Szeretnék veled játszani – mondta a jegesmedve.

- Én is – mondta a kislány.

- Nem félsz tőlem? – kérdezte a jegesmedve.

- Volna rá okom? – kérdezett vissza a kislány.

- Az emberek félelmetesnek tartanak – figyelmeztetett a jegesmedve.

- Miért? – csodálkozott a kislány.

- Mert nagy vagyok és ragadozó – magyarázta a jegesmedve, - hirtelen támadok áldozatomra és szétmarcangolom.

- Engem is bántani akarsz? – tudakolta a kislány.

- Nem - nyugtatta meg a jegesmedve. - Csak játszani akarok. Veled.

- Nem tartasz ostobának? – kérdezte a kislány.

- Volna rá okom? – csodálkozott a jegesmedve.

- A felnőttek szerint kicsi vagyok és tudatlan, – magyarázta a kislány –, nincsenek önálló gondolataim, így azt kell tennem, amit ők akarnak.

- Szerintem képes vagy eldönteni egyedül, hogy játszani akarsz-e velem vagy sem – vélte a jegesmedve.

– Akarok – válaszolt a kislány.

A fal azonban továbbra is elválasztotta őket.

Hamarosan megérkeztek a kislány szülei. Kézen fogták balról-jobbról, és elrángatták a jegesmedve elől. A kislány tovább sétált körbe-körbe az állatkertben. A jegesmedve tovább úszkált körbe-körbe a vízben. A kislányt továbbra is ostobának tartották a felnőttek. A jegesmedvétől továbbra is féltek az emberek.

Nézőpont: 

Nem tudom, hogy a következő valós történet-e vagy egy zen-sztori. Távol-keleti harcművészeti edzésen a mester feltett egy kérdést. (Hogy mi volt a kérdés, az most lényegtelen.) A tanítvány erre azt válaszolta, hogy nézőpont kérdése. A mester erre pofonvágta a tanítványt. 

Nincs nézőpont, egyetlen általános igazság létezik! "Nincs rossz, nincs jó, csak Isten táncolható." (Sólyomfi Nagy Zoltán). Én vagyok az út, az igazság, az élet, mondta Jézus. Én, Réka azonban egyre kevésbé hiszek a nagy általános igazság létezésében, ellenben egyre inkább abban, hogy milliárdnyi nézőpont létezik, milliárdnyi igazsággal.

Vége

(Intuitív Írás Kurzus egyik feladata)

Ketten a liftben

Egyszerre léptek a liftbe - Aznap rúgták ki - Aznap lépett újoncként a helyébe - Nem rajta múlt az üzleti tévedés - Megérte a sok tanulás - A lift megállt - Megnyomta a vészcsengőt - Akkor várunk - Meglepő látványban volt része- Áldották a béna szerelőt

Egyszerre léptek be a liftbe: a férfi, akit aznap rúgtak ki a cégtől, és a nő, aki aznap lépett újoncként a helyébe. Egyszerre húzták el a szájukat a másik láttán, egyszerre nyomták meg a Földszint gombot.

A férfi, öltöny-nyakkendő helyett ma már laza ingben, vászonnadrágban, tornacipőben, kezében az amerikai filmekből ismert papírdoboz, benne az összes saját holmija, ami évekig az íróasztalán állt az irodában.

A nő, haján lakk, arcán smink, testén kosztüm, lábán körömcipő, egyik kezében retikül, másikban mappa a friss kinevezésével.

A lift elindult a hetedikről. A férfi az egyik sarkába húzódott, a nő a másik sarkában állt.

A férfi dühös volt, elkeseredett és csalódott. Tudta, hogy nem rajta múlt az az üzleti tévedés, ami elég súlyos károkat okozott a cégnek. A bakit az osztályvezető követte el, csak rákente az egészet. Valakinek el kellett vinnie a balhét, ő lett az. Ő, aki a Közgázon végig jeles volt, aki épp arról a szakterületről írta a szakdolgozatát, ami most a vesztét okozta.

A nő elégedett volt, büszke és boldog. Tudta, hogy saját tudásának és képességeinek köszönhette azt, hogy felvették ehhez a neves céghez, erre a jelentős posztra. Végre, megérte az a sok tanulás, a kitűnő vizsgák, a felsőfokú nyelvvizsga, a kiváló államvizsga.

A lift hirtelen rázkódott egyet, és megállt. Egész pontosan a negyedik és a harmadik emelet között.

A férfi a nőre sandított. Hülye picsa, gondolta! Biztosan valami protekciónak köszönhette, hogy idekerült. Esetleg jól feküdt a főnök díványán. Hosszú haj, rövid ész.

A nő a férfira pillantott. Szerencsétlen balek! Hogy bénázhatta el úgy azt az üzletkötést?

A lift nem mozdult. A nő kopogott egyet az ajtaján, semmi válasz, a férfi megpróbálta kirántani, hasztalan.

A szemüket forgatták. A férfi az ujjaival malmozott, a nő a körmével kopogott a lift falán.

A nő hirtelen megnyomta a vészcsengőt, hosszasan berregett, a férfi elővette telefonját, és tárcsázta a cég központi számát.

– Küldik a szerelőt – szólt, csak úgy maga elé, némileg a nőnek címezve a mondatot.

– Akkor várunk – mondta a nő.

Egyszerre sóhajtottak.

A férfi a szeme sarkából kicsit jobban megnézte magának a nőt. Mit tudhat ez a csaj, amit ő nem tudott?

A nő akkor nézett a férfira, amikor az épp nem figyelt egyet. Hogy követhette el azt a ballépést?

Nem tudták, mit tegyenek ebben az abszurd helyzetben. Hogy ők ketten itt ragadtak a liftben.

– Nem én voltam – szólalt meg a férfi hosszú percek után. – Csak rám verték az egészet. Kellett egy bűnbak.

– Volt egy ilyen sejtésem.

A férfi lerakta a dobozt a földre.

– Nem miattam rúgtak ki – magyarázkodott a nő. – Csak azután jelentkeztem, hogy téged elbocsájtottak. Nem állt szándékomban kitúrni.

– Tudom én azt – legyintett a férfi.

A nő kibújt a magas sarkú cipőjéből, és bokakörzésekkel tornáztatta a lábát.

Csend. Vártak.

A férfi előhúzott egy papírlapot az irattartóból, azzal legyezte magát. A nő vizet permetezett a tarkójára.

– Az osztályvezető egy pöcs. Majd meglátod. A nagyvezír seggét nyalja, az meg cserébe mindent elhisz neki.

– Nem ismerem. Sem az osztályvezetőt, sem az igazgatót. Pécsről jöttem fel Pestre, senkim sincs a cégnél.

Hallották, hogy valaki odakint kopácsolni kezd a liftajtónál.

Felcsillant a szemük. Vártak. Csend. A kopácsolás abbamaradt.

A férfi egy szendvicset vett elő, odakínálta a nőnek, az rutinszerűen hárított a kezével. A nő egy üveg üdítőt húzott elő a táskájából, letekerte a kupakot, már majdnem belekortyolt, aztán gondolt egyet, és a férfi felé nyújtotta, de az intett, hogy nem kér.

– Tulajdonképpen utáltam itt dolgozni – mondta csámcsogva a férfi.

– Valójában azt sem tudom, miért jelentkeztem erre az állásra – törölte meg a száját a nő ivás után.

Fúró hangja sivított fel a liftajtónál. Reménykedve hallgatták.

Aztán csend lett. Vártak.

Fülledt meleg volt. A férfi fogta a papírlapot, és legyezőt hajtogatott belőle. Odalegyezett vele a nő felé, majd egyszerre elnevették magukat.

Amikor a liftszerelő hosszú idő múlva kinyitotta végre az ajtót, meglepő látványban volt része.

A nő és a férfi egy kiterített újságpapíron ültek a padlón. Fejükön papírcsákók. Cipőik a sarokba dobva, mellettük üres szalvéták, kenyérmorzsák, kiürült üdítős-palackok. A lift tele volt hajtogatott papírral. Csónakok, darumadarak, békák. A nő kezében csiki-csuki, épp hatot számolt, mert az a férfi kedvenc száma. Mindketten hangosan röhögtek.

A nő alig bírta ki pisilés nélkül. A férfi is nehezen! A liftszerelőt azonnali hatállyal elbocsájtották, hogy nem ismerte fel rögtön a hibát, és ilyen sok időbe telt annak megszerelése.

A nő és a férfi voltak azok, akik áldották a béna szerelőt. Egymást átkarolva léptek ki a liftből.

Vége

(Intuitív Írás Kurzus egyik feladata)