Ketten a liftben

Egyszerre léptek a liftbe - Aznap rúgták ki - Aznap lépett újoncként a helyébe - Nem rajta múlt az üzleti tévedés - Megérte a sok tanulás - A lift megállt - Megnyomta a vészcsengőt - Akkor várunk - Meglepő látványban volt része- Áldották a béna szerelőt

Egyszerre léptek be a liftbe: a férfi, akit aznap rúgtak ki a cégtől, és a nő, aki aznap lépett újoncként a helyébe. Egyszerre húzták el a szájukat a másik láttán, egyszerre nyomták meg a Földszint gombot.

A férfi, öltöny-nyakkendő helyett ma már laza ingben, vászonnadrágban, tornacipőben, kezében az amerikai filmekből ismert papírdoboz, benne az összes saját holmija, ami évekig az íróasztalán állt az irodában.

A nő, haján lakk, arcán smink, testén kosztüm, lábán körömcipő, egyik kezében retikül, másikban mappa a friss kinevezésével.

A lift elindult a hetedikről. A férfi az egyik sarkába húzódott, a nő a másik sarkában állt.

A férfi dühös volt, elkeseredett és csalódott. Tudta, hogy nem rajta múlt az az üzleti tévedés, ami elég súlyos károkat okozott a cégnek. A bakit az osztályvezető követte el, csak rákente az egészet. Valakinek el kellett vinnie a balhét, ő lett az. Ő, aki a Közgázon végig jeles volt, aki épp arról a szakterületről írta a szakdolgozatát, ami most a vesztét okozta.

A nő elégedett volt, büszke és boldog. Tudta, hogy saját tudásának és képességeinek köszönhette azt, hogy felvették ehhez a neves céghez, erre a jelentős posztra. Végre, megérte az a sok tanulás, a kitűnő vizsgák, a felsőfokú nyelvvizsga, a kiváló államvizsga.

A lift hirtelen rázkódott egyet, és megállt. Egész pontosan a negyedik és a harmadik emelet között.

A férfi a nőre sandított. Hülye picsa, gondolta! Biztosan valami protekciónak köszönhette, hogy idekerült. Esetleg jól feküdt a főnök díványán. Hosszú haj, rövid ész.

A nő a férfira pillantott. Szerencsétlen balek! Hogy bénázhatta el úgy azt az üzletkötést?

A lift nem mozdult. A nő kopogott egyet az ajtaján, semmi válasz, a férfi megpróbálta kirántani, hasztalan.

A szemüket forgatták. A férfi az ujjaival malmozott, a nő a körmével kopogott a lift falán.

A nő hirtelen megnyomta a vészcsengőt, hosszasan berregett, a férfi elővette telefonját, és tárcsázta a cég központi számát.

– Küldik a szerelőt – szólt, csak úgy maga elé, némileg a nőnek címezve a mondatot.

– Akkor várunk – mondta a nő.

Egyszerre sóhajtottak.

A férfi a szeme sarkából kicsit jobban megnézte magának a nőt. Mit tudhat ez a csaj, amit ő nem tudott?

A nő akkor nézett a férfira, amikor az épp nem figyelt egyet. Hogy követhette el azt a ballépést?

Nem tudták, mit tegyenek ebben az abszurd helyzetben. Hogy ők ketten itt ragadtak a liftben.

– Nem én voltam – szólalt meg a férfi hosszú percek után. – Csak rám verték az egészet. Kellett egy bűnbak.

– Volt egy ilyen sejtésem.

A férfi lerakta a dobozt a földre.

– Nem miattam rúgtak ki – magyarázkodott a nő. – Csak azután jelentkeztem, hogy téged elbocsájtottak. Nem állt szándékomban kitúrni.

– Tudom én azt – legyintett a férfi.

A nő kibújt a magas sarkú cipőjéből, és bokakörzésekkel tornáztatta a lábát.

Csend. Vártak.

A férfi előhúzott egy papírlapot az irattartóból, azzal legyezte magát. A nő vizet permetezett a tarkójára.

– Az osztályvezető egy pöcs. Majd meglátod. A nagyvezír seggét nyalja, az meg cserébe mindent elhisz neki.

– Nem ismerem. Sem az osztályvezetőt, sem az igazgatót. Pécsről jöttem fel Pestre, senkim sincs a cégnél.

Hallották, hogy valaki odakint kopácsolni kezd a liftajtónál.

Felcsillant a szemük. Vártak. Csend. A kopácsolás abbamaradt.

A férfi egy szendvicset vett elő, odakínálta a nőnek, az rutinszerűen hárított a kezével. A nő egy üveg üdítőt húzott elő a táskájából, letekerte a kupakot, már majdnem belekortyolt, aztán gondolt egyet, és a férfi felé nyújtotta, de az intett, hogy nem kér.

– Tulajdonképpen utáltam itt dolgozni – mondta csámcsogva a férfi.

– Valójában azt sem tudom, miért jelentkeztem erre az állásra – törölte meg a száját a nő ivás után.

Fúró hangja sivított fel a liftajtónál. Reménykedve hallgatták.

Aztán csend lett. Vártak.

Fülledt meleg volt. A férfi fogta a papírlapot, és legyezőt hajtogatott belőle. Odalegyezett vele a nő felé, majd egyszerre elnevették magukat.

Amikor a liftszerelő hosszú idő múlva kinyitotta végre az ajtót, meglepő látványban volt része.

A nő és a férfi egy kiterített újságpapíron ültek a padlón. Fejükön papírcsákók. Cipőik a sarokba dobva, mellettük üres szalvéták, kenyérmorzsák, kiürült üdítős-palackok. A lift tele volt hajtogatott papírral. Csónakok, darumadarak, békák. A nő kezében csiki-csuki, épp hatot számolt, mert az a férfi kedvenc száma. Mindketten hangosan röhögtek.

A nő alig bírta ki pisilés nélkül. A férfi is nehezen! A liftszerelőt azonnali hatállyal elbocsájtották, hogy nem ismerte fel rögtön a hibát, és ilyen sok időbe telt annak megszerelése.

A nő és a férfi voltak azok, akik áldották a béna szerelőt. Egymást átkarolva léptek ki a liftből.

Vége

(Intuitív Írás Kurzus egyik feladata)