Mindig is vonzották a rosszfiúk. Soha nem tudott mit kezdeni a túl kedves, túl rendes férfiakkal. Azokból jó férj meg jó apa lesz – neki viszont szerető kellett. Egy alfahím!
A lelke mélyén
érezte, hogy ebből nem sülhet ki jó, az anyja mindig is óvta őt az ilyen
macsóktól, de ő sose hallgatott senkire, a századik után százegyedszerre is
megégette magát.
Autójával egy
düledező ház mellett parkolt le. Belepillantott a tükörbe. Megigazította
tupírozott haját, vérvörös rúzzsal festette ki a száját, néhány csepp parfümöt
permetezett a nyakára.
Akkor látta meg
őt, amikor kiszállt a kocsiból. Zavarában kiejtette táskáját a kezéből, a lakk
retikül az aszfalthoz csattant, ő utána kapott, a táska pántja leszakadt,
kapkodva igyekezett a csatot a karikához rögzíteni, mindhiába.
A férfi persze
felkapta fejét a zajra, de esze ágában sem volt a segítségére sietni. Csak állt
ott, hátrazselézett hajjal, fekete bőrdzsekiben, hegyes orrú csizmában.
Cigarettát szívott, óriási karikákat fújt a füstből, aztán a csikket hanyag mozdulattal,
a rüsztjével rúgta be a kövek közül kihajtó gazba. Éles volt a kontraszt a jóképű,
fiatal férfi és a mögötte lévő ócska, romos házfal között.
A nő tétován
tett néhány lépést a férfi felé, tűsarkai hangosan kopogtak a macskaköveken. Szíve
majd kiugrott a helyéről, zihálva kapkodta a levegőt.
A férfi csak
nézte, aztán intett egyet, ellentmondást nem tűrve, ő meg remegve követte, kanyargó
sikátorokon át.
Egy pillanatra
elveszített őt szem elől. Megtorpant. Hirtelen azonban kinyúlt egy kéz, és berántotta
egy kapualjba. Érezte a dohány kesernyés, az izzadtság sós illatát. A férfi
keze felé nyúlt, kérges tenyerével végigsimított a nő púderezett arcán.
Vége
(Intuitív Írás Kurzus egyik feladata, megadott R-betűs szavakkal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése