Avocado Hostel 2. - Sokkal több történik

Különös alak ült - Szembenézett a nappal - Prédikáció a világ megmentéséről - Ketten biztonságosabb és izgalmasabb - Fogalmuk se volt, hová mennek - Európát átszelő kerékpártúra - Most sokkal több történik benne - Valami mégis hiányzott - Elhatározta: ma megkeresi őt

A déli napfény kezdett beszűrődni az ívelt ablakokon. Az üvegekkel körbeölelt nappali kuckóban, a földre helyezett matracok és össze-vissza dobált párnák között egy különös alak ült. Fején félrecsúszott sapka, amire az asztalnál nagyjából egy szál trikóban ülő holland lányok kicsit furán néztek. Amúgy sem csak a piros, kötött sapka volt rajta érdekes. A bőre legalább három-négy árnyalattal sötétebb, mint egy fehér emberé (a holland csajokénál inkább öt-hattal), a szeme koromfekete.

Valószínűleg a haja is az lett volna, de olyanja egyáltalában nem volt neki. Nehéz lehetett megállapítani, hogy vajon a közeli borbélyüzletben borotváltatta-e le vagy a kora miatt kopaszodott-e. Egyáltalán, a korát is képtelenség volt megsaccolni. Úgy negyven és hatvan közé tették őt gondolatban a hostel lakói, ami ugyebár eléggé tág korhatár. Egyaránt lehetett magát kissé rosszul tartó középkorú is, lásd. szemráncok, de akár fittebb idős ember is, különösen, ami a hajlékonyságot illeti.

Ez a fickó reggelente beült ebbe a kuckóba, szembenézett a nappal, és némán bámulta egy ideig. Úgy hívták: Ravi, ami hindi nyelven Napot jelent. Majd szemét lehunyva meditált, mélyeket lélegzett, végül elvégzett egy komplett jóga-gyakorlatsort. Úgy csavarta-forgatta a testét, mint bármely huszonéves lány. Mégis, a holland csajok szoktak rajta a legjobban kuncogni, amikor például a gyertyaállásból hátrahajtotta a lábát, és a térde a füle mellé került.

- Miért nem jöttök ide ti is, és mutatjátok meg, hogy kell csinálni? – szólt oda nekik néha, mindig szigorúan a napköszöntő gyakorlatok után. A lányok erre csak még nagyobbakat kacagtak, de nem válaszoltak egy szót sem, pláne nem álltak be mellé jógázni.

Ravi viszont töltött magának egy csésze teát, odatelepedett a lányok mellé, és megkezdte a napi prédikációját a világ bukásáról illetve megmentéséről.

 

Lotte és Isa olyanok voltak, mintha ikrek lennének, pedig még csak testvéri kötelék sem fűzte őket egymáshoz, sőt, igazán szorosabb barátság sem. Egyikük haja vöröses-szőke, a másiké szőkés-vörös. Szemük az a meghatározhatatlan halvány szürkés-kékeszöld. Ravi egyszer kísérletet tett az arcukon lévő szeplők megszámlálására, mert imádta a szeplőket, és az indiai nőkön ilyet nem láthatott, de hamar felhagyott a vele. Lotte talán kicsit vállasabb volt, mint Isa, Isa viszont legalább öt centivel magasabb újdonsült barátnőjénél.

München környékén ismerkedtek meg, ahol épp együtt álltak ki az útra stoppolni. Rájöttek, hogy egyedül is könnyen megállítják az autósokat, meg párban is, de ketten mindenképp biztonságosabb és izgalmasabb. Nagy hátizsákjukban ott volt, minden, ami kell. Hálózsák, némi ruha és tisztálkodó-szer, törülköző és bikini. És egy rakás pénz a bankszámlájukon. Lottét kifejezetten támogatták szülei abban, hogy bejárja Európát, Isa viszont egész egyszerűen megszökött otthonról, de azért alkalmanként életjelet adott magáról.

Hűsebb időben lábukon a bakancs, rajtuk farmer, és a zsák mélyén a szandál, melegben pont fordítva, csak akkor a bakancsot felkötötték a hátizsákon kívülre, és a farmernadrágból sort lett. Azt játszották, hogy összevissza halandzsa nyelveken kommunikáltak a különböző nemzetiségű alkalmi sofőrökkel. Rengeteget röhögtek, és keresztül-kasul haladtak a földrészen. Fogalmuk se volt, hová mennek, meddig tart ez a végtelennek tűnő utazás, pláne hogy mi a cél.

Most épp Budapest, ez a vicces nevű hostel, ami alkalmi megálló volt csak, és ahonnan pár nap alatt fel akarták fedezni a környék összes klassz helyét.

- Ravi, igazán eljöhetnél velünk egy jó kis étterembe!

- Képzeld, felfedeztük, hogy a körút közelében van egy indiai hely! Neked való!

- Á! Egy frászt! – legyintett rájuk a férfi bosszúsan. - Tudjátok, hogy az indiai étel Indiában a legjobb. Ezek itt csak utánzatok. Inkább megyek McDonald’s-ba, semmint ilyen kamu-indiaiba.

- Te tudod, mi léptünk. – hörpintette ki az utolsó kortyot a tejeskávéból Isa.

- Készülj az esti prédikációdra! – nevetett Lotte, és a vállára vette könnyű vászonzsákját.

Az ajtóban azonban majdnem összeütköztek azzal, aki épp befelé igyekezett.

 

A férfiak bántóan kék színűre mázolt hálótermében a horkoló Franco mellett még egy férfi feküdt, de már ő sem bírt aludni. Két párnát gyűrt a feje alá, az egyiket a szomszédos üres ágyról lopta, és egyszerre igyekezett két dolgot csinálni a két kezével. Az egyikben tollat fogott, és gondolatait vetette naplója lapjaira, a másikkal pedig a telefonját nyomkodta szélsebesen.

Úgy érezte, így hamarabb meglesz mindkettővel: útinaplója megírásával, és családja tájékoztatásával. De az útinaplóba egyre jobban belebonyolódott, mert az eredetileg tervezett száraz adathalmazon kívül egyre több részletet is feljegyzett, miket látott, miket evett-ivott, kikkel találkozott, és egyáltalán: milyen benyomása támadt az adott vidékről. A család pedig egyre több kérdést tett fel neki, a lánya folyton smiley-kat küldözgetett neki, a fia állandóan videó-beszélgetést sürgetett, a felesége meg nyüstölte, hogy mikor fordul már hazafelé, azaz az Athénba vezető irányba a bringájával.

Teo egy Európát átszelő kerékpártúrán vett részt, amit eredetileg két hetesre tervezett, de már javában benne volt a harmadik hétben, és ő még mindig úton volt. Az alapvető cél persze az edzés és közben a világ felfedezése lett volna, de a férfi rájött, hogy itt most sokkal több történik vele, benne. Nemcsak egyik országból a másikba utazott, hanem egyre beljebb saját magába.

Nem igazán tetszett neki, amit ott legbelül látott. Látszólag sikeres üzletembernek tűnt, de már egy ideje semmi kedve se volt bemenni az irodába. Családja ahogy a nagykönyvben meg van írva, kettő gyermek, egy fiú, egy lány – akik egyre inkább eltávolodtak tőle. Kevésbé érezték őt apának, inkább két lábon járó pénzeszsáknak. Eleni pedig… Igazán kedves volt és türelmes, kiváló háziasszony, a gyerekeknek jó anyja. A maga módján még szép is hosszú, fekete hajával, arányosan telt alkatával. Valami mégis hiányzott Teónak, maga sem tudta megmagyarázni, micsoda. Vagy kicsoda.

Kilépett a facebook-ról, belépett a Tinderre. Onnan mosolygott le rá egy borzas, vörös, karcsú lány. Görög fül számára különösen csengő névvel: Emőke. A lány Budapesten élt, és Teo elhatározta: ma megkeresi őt.

Folyt. köv.