Gábor (43). 11.00 - Egyéni terápia
Egyszer csak megjelenik a semmiből
az ajtó előtt, amin határozottan kopog. Amikor nyílik a kitekintő ablak, azt
mondja, lent a kapun beengedte az egyik lakó. Lendületesen lépi át a küszöböt.
Haja nagyon sötét, majdnem fekete,
rövidre nyírt, kissé oldalra fésült. Ingje bántóan rikító piros. Zakóját
ledobja az üresen álló fotelbe, ő meg nem leül, hanem egyenesen levetődik a
kanapé kellős közepére. Hanyagul szétveti a lábát, talán legszívesebben az
asztalra is felrakná. Nyakkendőjét kissé megoldja.
- Meséljen
magáról! – Az indítókérdésen teljesen kiakad.
- Nincs valami
fantáziadúsabb kérdése?! Ez a bemutatkozás… Olyan elcsépelt, nem? Mire
kíváncsi?
- Csak arra, amit
magáról el akar mondani.
- Oké, -
meresztgeti a szemét a plafon felé látványosan, - Ha nagyon akarja… Vitai Gábor
vagyok, - darálja, mint aki bemagolt szöveget mond fel, - vállalkozó, igen
sikeres vállalkozó, teszem hozzá. Autókkal kereskedek, majdnem piacvezető a
cégem. Mondhatni, szép teljesítmény ez így 43 évesen, nem? – Választ nem vár.
- Mivel telik egy
napja?
- Jézusom, ez is
micsoda kérdés! Hát dolgozom. Maga nem? Bár szép kis munka ez, hülye kérdéseket
feltenni az ügyfeleknek. Ilyenek maguk mind.
- Miért jött el
egy olyan emberhez, akiről előre tudta, hogy hülye kérdéseket fog magának
feltenni?
- Igaza van,
tölthetném az időmet mással is, költhetném a pénzemet másra is, de…
- De?
- A nők…
- Mi a helyzet a
nőkkel? Nős?
- Áh, elváltam,
persze, mint mindenki az én koromban.
- Én sem vagyok
magánál sokkal fiatalabb, mégsem váltam el.
- Az maga. Az én
környezetemben mindenki legalább egyszer elvált, a haverjaim, a kollégáim, a
szüleim is persze.
- Mennyi idős
volt, amikor elváltak a szülei?
- Ó, kicsi, alig
emlékszem rá. Talán 3-4 éves lehettem. De ők nagyon fiatalok voltak. Fiatalok,
amikor összejöttek, fiatalok, amikor megszülettem, és fiatalok, amikor
elváltak. Én viszont már harminchét is elmúltam, amikor meghoztam ezt a
döntést.
- Rendben, tehát
elvált több mint öt éve. És azóta nincs senkije?
- Ne röhögtessen!
Persze, hogy van valakim. Mindig más.
- Tartós
kapcsolat? Együttélés? Szerelem?
- Szerelem? Ugyan
már! Minek az? Csak gond van belőle. Én csajozom és kész. Nekem ez nem nehéz.
Beülök valamelyik autómba, és ragadnak rám. A kabrióm, arra ugranak a
legtöbben. Az Audim viszont…
- Szóval több van?
- Miből? – röhög
fel. – Autóból vagy csajból? Mondom, hogy autókkal kereskedek, havonta más
kocsival járok. Csajból meg… - legyint, és ebben a kézmozdulatban minden benne
van.
- Mesélje el,
hogyan zajlik egy ilyen csajozás.
- Most komolyan,
ezt kell? – Választ vár, de mikor az nem érkezik, mégiscsak belefog: - Hát
megyek a kocsimmal valahová…
- A kocsi magának
státuszszimbólum?
- Naná, hogy az!
Mondd meg, milyen kocsid van, és én megmondom, ki vagy! A csajok többségének igazából
fogalma sincs a márkákról, de azt azért látják, hogy drága, menő a kocsim.
Szóval megyek valahová, valamelyik szórakozóhelyre vagy buliba. Ott pikk-pakk
felszedek valakit. Bár… Ez volt eddig a legjobb kérdése, mert végre
elgondolkoztatott. És rájöttem, hogy igazából nem is én szedem fel a csajokat,
jönnek ők maguktól. Persze elsütök pár viccet, megeresztek néhány bókot, de ha
ezeket nem csinálnám, ők akkor is jönnének. Valahogy látják rajtam, hogy…
- Hogy mit akar?
- Aha. És én is
tudom, mit akarnak. Engem.
- Magát vagy az
autóját? Meg mindent, ami ezzel jár? – Csend. – Szóval: mi történik egy ilyen
randevún?
- Ez… ezek nem
igazi randevúk. Táncolunk egy kicsit, csevegünk egy kicsit, aztán…
- Aztán rögtön a tárgyra
térnek?
- Naná! Feljönnek
hozzám egy italra, az italból általában több lesz, aztán hamarosan az ágyamban
kötünk ki.
- Interneten nem
ismerkedik?
- Rendes
társkeresőn nem.
- Milyenek a nem
rendes társkeresők?
- Hát a
szex-oldalak. Ott természetesen igen.
- Ez természetes?
- A haveri körben
igen. Csináltam egy jó profilt, akit én ott bejelöltem, az mind az ágyamba
került. De a normál társkeresőn soha nem ismerkedek. Ott eleve kevés a nő, és
azok is mind komoly kapcsolatot keresnek. Én olyat nem.
- Miért nem keres
komoly kapcsolatot?
- Minek az?
Szerelem, érzelgős nyavalygás, csöpögős naplemente, kinek hiányzik?
Elköteleződés? Leteszed a voksod valaki mellett, akiért aztán lehet robotolni.
Kidolgozod érte a beledet, gürcölsz, hajtod magadat, megteszel mindent, amit
csak kíván. Aztán egyszer csak rajtakapod a legjobb haveroddal az ágyban.
- Ez történt
önnel?
- Ez hát! Mónikám,
akit Zsoltikám a saját ágyamban... Meg aztán: egy nő minden napra, egy egész
életen keresztül? Dögunalom. Azóta csajozás van, az tiszta sor. Egyszer azt
mondta a Vivi…
- Ki az a Vivi? A
volt felesége?
- Nem, mondtam
hogy őt Móninak hívják. Vivi a lányom. Ő külön eset. Helyes lány, sőt,
kifejezetten szép, és ezt most nem azért mondom, mert én vagyok az apja, hanem
tényleg. Egyszer még a „Meglepetés” címlapján is szerepelt. Nemrég múlt
tizennyolc, de úgy viselkedik, mintha huszonéves lenne. Képzelje, egy olyan
faszival jár, aki harmincvalahány éves. Majdnem 20 év a korkülönbség!
- Miért lepődik
meg ezen? Maga is olyan nőkkel jár, akikkel húsz év a korkülönbség, nem? – A
szemét meresztgeti. Választ nem ad. - Az imént úgy kezdte egy mondatát:
„Egyszer azt mondta a Vivi...” Mit mondott?
- Hogy olyan vagyok,
mint egy nagy gyerek. Nem, bocsánat, nem így fogalmazott. Mint egy nagyra nőtt
kamasz.
- És olyan?
- Dehogyis!
Kamaszkoromban béna voltam. Pattanásos és lófogú. Aztán kipattintottam magamat,
ment a gyúrás, edzőterem, minden. És jöttek a csajok.
- Még mindig nem
sikerült rájönnöm, pontosan miért van itt.
- Múltkor történt
valami. Egy nagyszabású rendezvényen voltam a hétvégén. Vállalkozói találkozó a
Novotelben. Életemben először történt meg, hogy egy nő nem ájult el tőlem. Nem
mondott nekem igent, sőt. Gyönyörű nő, nem olyan, mint a többi.
- Milyen a többi?
- Szépek azok is,
de… Azok csak szexre jók, azokkal beszélgetni képtelenség. A műkörmökön meg a pincsi
kutyájukon kívül nem lehet velük beszélni semmiről. Ezzel a nővel viszont beszélgettünk.
Igaziból.
- Mit keresett egy
ilyen nő ezen a találkozón?
- Riporter.
Interjút készített velem, mert az év vállalkozója választáson második helyezést
értem el.
- Gratulálok. De
így könnyű beszélgetni, ha ez a munkája.
- De ő nem csak úgy
kérdezett, mint egy átlagos riporter, rutinból. Eszembe se jutott, hogy ő most
a melózik, valódi érdeklődést láttam rajta.
- Végre egy nő,
akit nem a pénztárcája érdekli, hanem maga?
- Azt hittem,
igen, de az interjú véget ért, diktafon kikapcsolva, kezet fogott, és ott
hagyott. Egész este őt kerestem. Ostromoltam. Én tettem valamit érte! A végén
konkrétan rákérdeztem, nem jönne-e fel hozzám. Tudja, a szokásos szöveg,
megiszunk egy italt, meg ilyenek. És képzelje, nemet mondott! Nekem egy nő
nemet mondott!
- Mikor fordult
elő ilyen utoljára?
- Mit tudom én!
Talán hetedikben az Ildi. Komolyan, akire én ráhajtok, az előbb-utóbb, de
inkább előbb, mint utóbb, beadja a derekát.
- Nem lehet, hogy
olyan nőkre hajt rá eleve, akik ilyen derék-beadósak? – Elgondolkozva hümmög. -
Hogy hívják ezt a nőt?
- Hát ez az, hogy
fogalmam sincs. Gondolom, bemutatkozott az elején, de ki emlékszik arra? Ez az
én legnagyobb problémám most.
- Sajnos abban nem
tudok segíteni, hogy kinyomozzam a hölgy kilétét.
- Ezt nem is várom
el magától, ezt nekem kell megoldanom. Csak annyit tudok, hogy a HVG-nél
dolgozik, úgyhogy amint befejezem itt magával, kinyomozom, és ha addig élek is,
megszerzem magamnak. Enyém lesz!
- Megszerzem.
Enyém lesz. Birtoklást sugall.
- Oké. Nemcsak én
szerzem meg. Azért vagyok itt, hogy maga segítsen nekem megszerezni őt.
- Ha maga
birtokolja ezeket a nőket, hogy lehet, hogy egy-két-három éjszakánál tovább
egyikkel sem tart?
- Akkor már nem
ösztönöznek
- Mit érez, amikor
meg akar kapni egy nőt? – A szeme felcsillan, benne állati villódzás.
- Zsákmány, préda.
Aztán már nem kell. Unalmas. Már megvolt.
Megcsörren a
telefonja, összerezzen.
- Elnézést. – veti
oda, majd beleszól a készülékbe: „- Nem, Anya!... Hagyjál már, léci!... Nem,
nem megyek haza, dolgom van…” - Dühösen kinyomja a hívást, maga mellé dobja a
telefont. Aztán gondol egyet, és le is némítja a készüléket.
- Édesanyja?
- Igen. Azt hiszi,
még mindig tíz éves vagyok.
- Végül is, a
lánya is nagy gyereknek hívta.
- Tévedés. A
lányom szerint nagy kamasz vagyok, és ő a hódításaimra célzott. Anyám szerint
viszont pátyolgatnivaló kiskölyök. Ezt csinálja velem évtizedek óta. Gabikám
így, Gabikám úgy… Mit főzzek, ha hazajössz? Süssem meg a kedvenc sütidet?
Öltözz fel, Gabikám, a meteorológus szerint éjszaka fagyni fog. Ilyenek. Kész
csoda, hogy normális férfiember lett belőlem. Bár lassan ezt is kétlem… A
lényeg: Adjon nekem valami receptet! Hogyan hódítsak meg egy nőt, aki nem akar
engem?
Folyt. köv.