Lélekgyógyász 2. - Gábor

Gábor (43). 11.00 - Egyéni terápia

            Egyszer csak megjelenik a semmiből az ajtó előtt, amin határozottan kopog. Amikor nyílik a kitekintő ablak, azt mondja, lent a kapun beengedte az egyik lakó. Lendületesen lépi át a küszöböt.

            Haja nagyon sötét, majdnem fekete, rövidre nyírt, kissé oldalra fésült. Ingje bántóan rikító piros. Zakóját ledobja az üresen álló fotelbe, ő meg nem leül, hanem egyenesen levetődik a kanapé kellős közepére. Hanyagul szétveti a lábát, talán legszívesebben az asztalra is felrakná. Nyakkendőjét kissé megoldja.

- Meséljen magáról! – Az indítókérdésen teljesen kiakad.

- Nincs valami fantáziadúsabb kérdése?! Ez a bemutatkozás… Olyan elcsépelt, nem? Mire kíváncsi?

- Csak arra, amit magáról el akar mondani.

- Oké, - meresztgeti a szemét a plafon felé látványosan, - Ha nagyon akarja… Vitai Gábor vagyok, - darálja, mint aki bemagolt szöveget mond fel, - vállalkozó, igen sikeres vállalkozó, teszem hozzá. Autókkal kereskedek, majdnem piacvezető a cégem. Mondhatni, szép teljesítmény ez így 43 évesen, nem? – Választ nem vár.

- Mivel telik egy napja?

- Jézusom, ez is micsoda kérdés! Hát dolgozom. Maga nem? Bár szép kis munka ez, hülye kérdéseket feltenni az ügyfeleknek. Ilyenek maguk mind.

- Miért jött el egy olyan emberhez, akiről előre tudta, hogy hülye kérdéseket fog magának feltenni?

- Igaza van, tölthetném az időmet mással is, költhetném a pénzemet másra is, de…

- De?

- A nők…

- Mi a helyzet a nőkkel? Nős?

- Áh, elváltam, persze, mint mindenki az én koromban.

- Én sem vagyok magánál sokkal fiatalabb, mégsem váltam el.

- Az maga. Az én környezetemben mindenki legalább egyszer elvált, a haverjaim, a kollégáim, a szüleim is persze.

- Mennyi idős volt, amikor elváltak a szülei?

- Ó, kicsi, alig emlékszem rá. Talán 3-4 éves lehettem. De ők nagyon fiatalok voltak. Fiatalok, amikor összejöttek, fiatalok, amikor megszülettem, és fiatalok, amikor elváltak. Én viszont már harminchét is elmúltam, amikor meghoztam ezt a döntést.

- Rendben, tehát elvált több mint öt éve. És azóta nincs senkije?

- Ne röhögtessen! Persze, hogy van valakim. Mindig más.

- Tartós kapcsolat? Együttélés? Szerelem?

- Szerelem? Ugyan már! Minek az? Csak gond van belőle. Én csajozom és kész. Nekem ez nem nehéz. Beülök valamelyik autómba, és ragadnak rám. A kabrióm, arra ugranak a legtöbben. Az Audim viszont…

- Szóval több van?

- Miből? – röhög fel. – Autóból vagy csajból? Mondom, hogy autókkal kereskedek, havonta más kocsival járok. Csajból meg… - legyint, és ebben a kézmozdulatban minden benne van.

- Mesélje el, hogyan zajlik egy ilyen csajozás.

- Most komolyan, ezt kell? – Választ vár, de mikor az nem érkezik, mégiscsak belefog: - Hát megyek a kocsimmal valahová…

- A kocsi magának státuszszimbólum?

- Naná, hogy az! Mondd meg, milyen kocsid van, és én megmondom, ki vagy! A csajok többségének igazából fogalma sincs a márkákról, de azt azért látják, hogy drága, menő a kocsim. Szóval megyek valahová, valamelyik szórakozóhelyre vagy buliba. Ott pikk-pakk felszedek valakit. Bár… Ez volt eddig a legjobb kérdése, mert végre elgondolkoztatott. És rájöttem, hogy igazából nem is én szedem fel a csajokat, jönnek ők maguktól. Persze elsütök pár viccet, megeresztek néhány bókot, de ha ezeket nem csinálnám, ők akkor is jönnének. Valahogy látják rajtam, hogy…

- Hogy mit akar?

- Aha. És én is tudom, mit akarnak. Engem.

- Magát vagy az autóját? Meg mindent, ami ezzel jár? – Csend. – Szóval: mi történik egy ilyen randevún?

- Ez… ezek nem igazi randevúk. Táncolunk egy kicsit, csevegünk egy kicsit, aztán…

- Aztán rögtön a tárgyra térnek?

- Naná! Feljönnek hozzám egy italra, az italból általában több lesz, aztán hamarosan az ágyamban kötünk ki.

- Interneten nem ismerkedik?

- Rendes társkeresőn nem.

- Milyenek a nem rendes társkeresők?

- Hát a szex-oldalak. Ott természetesen igen.

- Ez természetes?

- A haveri körben igen. Csináltam egy jó profilt, akit én ott bejelöltem, az mind az ágyamba került. De a normál társkeresőn soha nem ismerkedek. Ott eleve kevés a nő, és azok is mind komoly kapcsolatot keresnek. Én olyat nem.

- Miért nem keres komoly kapcsolatot?

- Minek az? Szerelem, érzelgős nyavalygás, csöpögős naplemente, kinek hiányzik? Elköteleződés? Leteszed a voksod valaki mellett, akiért aztán lehet robotolni. Kidolgozod érte a beledet, gürcölsz, hajtod magadat, megteszel mindent, amit csak kíván. Aztán egyszer csak rajtakapod a legjobb haveroddal az ágyban.

- Ez történt önnel?

- Ez hát! Mónikám, akit Zsoltikám a saját ágyamban... Meg aztán: egy nő minden napra, egy egész életen keresztül? Dögunalom. Azóta csajozás van, az tiszta sor. Egyszer azt mondta a Vivi…

- Ki az a Vivi? A volt felesége?

- Nem, mondtam hogy őt Móninak hívják. Vivi a lányom. Ő külön eset. Helyes lány, sőt, kifejezetten szép, és ezt most nem azért mondom, mert én vagyok az apja, hanem tényleg. Egyszer még a „Meglepetés” címlapján is szerepelt. Nemrég múlt tizennyolc, de úgy viselkedik, mintha huszonéves lenne. Képzelje, egy olyan faszival jár, aki harmincvalahány éves. Majdnem 20 év a korkülönbség!

- Miért lepődik meg ezen? Maga is olyan nőkkel jár, akikkel húsz év a korkülönbség, nem? – A szemét meresztgeti. Választ nem ad. - Az imént úgy kezdte egy mondatát: „Egyszer azt mondta a Vivi...” Mit mondott?

- Hogy olyan vagyok, mint egy nagy gyerek. Nem, bocsánat, nem így fogalmazott. Mint egy nagyra nőtt kamasz.

- És olyan?

- Dehogyis! Kamaszkoromban béna voltam. Pattanásos és lófogú. Aztán kipattintottam magamat, ment a gyúrás, edzőterem, minden. És jöttek a csajok.

- Még mindig nem sikerült rájönnöm, pontosan miért van itt.

- Múltkor történt valami. Egy nagyszabású rendezvényen voltam a hétvégén. Vállalkozói találkozó a Novotelben. Életemben először történt meg, hogy egy nő nem ájult el tőlem. Nem mondott nekem igent, sőt. Gyönyörű nő, nem olyan, mint a többi.

- Milyen a többi?

- Szépek azok is, de… Azok csak szexre jók, azokkal beszélgetni képtelenség. A műkörmökön meg a pincsi kutyájukon kívül nem lehet velük beszélni semmiről. Ezzel a nővel viszont beszélgettünk. Igaziból.

- Mit keresett egy ilyen nő ezen a találkozón?

- Riporter. Interjút készített velem, mert az év vállalkozója választáson második helyezést értem el.

- Gratulálok. De így könnyű beszélgetni, ha ez a munkája.

- De ő nem csak úgy kérdezett, mint egy átlagos riporter, rutinból. Eszembe se jutott, hogy ő most a melózik, valódi érdeklődést láttam rajta.

- Végre egy nő, akit nem a pénztárcája érdekli, hanem maga?

- Azt hittem, igen, de az interjú véget ért, diktafon kikapcsolva, kezet fogott, és ott hagyott. Egész este őt kerestem. Ostromoltam. Én tettem valamit érte! A végén konkrétan rákérdeztem, nem jönne-e fel hozzám. Tudja, a szokásos szöveg, megiszunk egy italt, meg ilyenek. És képzelje, nemet mondott! Nekem egy nő nemet mondott!

- Mikor fordult elő ilyen utoljára?

- Mit tudom én! Talán hetedikben az Ildi. Komolyan, akire én ráhajtok, az előbb-utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, beadja a derekát.

- Nem lehet, hogy olyan nőkre hajt rá eleve, akik ilyen derék-beadósak? – Elgondolkozva hümmög. - Hogy hívják ezt a nőt?

- Hát ez az, hogy fogalmam sincs. Gondolom, bemutatkozott az elején, de ki emlékszik arra? Ez az én legnagyobb problémám most.

- Sajnos abban nem tudok segíteni, hogy kinyomozzam a hölgy kilétét.

- Ezt nem is várom el magától, ezt nekem kell megoldanom. Csak annyit tudok, hogy a HVG-nél dolgozik, úgyhogy amint befejezem itt magával, kinyomozom, és ha addig élek is, megszerzem magamnak. Enyém lesz!

- Megszerzem. Enyém lesz. Birtoklást sugall.

- Oké. Nemcsak én szerzem meg. Azért vagyok itt, hogy maga segítsen nekem megszerezni őt.

- Ha maga birtokolja ezeket a nőket, hogy lehet, hogy egy-két-három éjszakánál tovább egyikkel sem tart?

- Akkor már nem ösztönöznek

- Mit érez, amikor meg akar kapni egy nőt? – A szeme felcsillan, benne állati villódzás.

- Zsákmány, préda. Aztán már nem kell. Unalmas. Már megvolt.

Megcsörren a telefonja, összerezzen.

- Elnézést. – veti oda, majd beleszól a készülékbe: „- Nem, Anya!... Hagyjál már, léci!... Nem, nem megyek haza, dolgom van…” - Dühösen kinyomja a hívást, maga mellé dobja a telefont. Aztán gondol egyet, és le is némítja a készüléket.

- Édesanyja?

- Igen. Azt hiszi, még mindig tíz éves vagyok.

- Végül is, a lánya is nagy gyereknek hívta.

- Tévedés. A lányom szerint nagy kamasz vagyok, és ő a hódításaimra célzott. Anyám szerint viszont pátyolgatnivaló kiskölyök. Ezt csinálja velem évtizedek óta. Gabikám így, Gabikám úgy… Mit főzzek, ha hazajössz? Süssem meg a kedvenc sütidet? Öltözz fel, Gabikám, a meteorológus szerint éjszaka fagyni fog. Ilyenek. Kész csoda, hogy normális férfiember lett belőlem. Bár lassan ezt is kétlem… A lényeg: Adjon nekem valami receptet! Hogyan hódítsak meg egy nőt, aki nem akar engem?

Folyt. köv.