Kalóz lettem!

Oda megyek, ahová akarok - Léteznek női kalózok? - Megedzett az élet - Vegyes népség nyüzsög - Rábízzuk magunkat a szélre - Eluralkodik rajtunk a vadászösztön - A legszebb férfit kiválasztom

Nem tetszik a szerep, mert nagyon távol áll tőlem, hogy egész nap rumot vedeljek (egyáltalán nem iszom alkoholt). Azt sem akarnám életcélnak, hogy másokat megtámadok és elveszem az értékeit.

Tetszik a szerep, mert szabadságot sugall. Oda megyek, ahová én akarok. Minden kikötőben más nő vár. J Igaz szerelmem viszont Calypso, a tenger istennője.

Olyasmi kalóz vagyok, mint Jack Sparrow, hosszú raszta haj, fonott szakáll, hippi-kendő, gyöngyök, tetkók. Amúgy nem is tudom, miért férfiként gondolok magamra. Léteztek egyáltalán női kalózok???

OK, most egy női kalóz vagyok. Kemény csaj, akit megedzett az élet. Izmos, erős. Előző este is legyűrtem szkanderben a férfiakat a parti csehóban.

Hajnalban ébredek a sirályok vijjogására, sós szelet küld a hajóra a tenger. Kidörgölöm az álmot a szememből, és előbújok kabinomból. Mindenki alszik még, a fedélzeten én vagyok egyedül. Csendes a kikötő is, ahol éjjelre megpihentünk.

Reggel felpezsdül az élet, halászok, kofák, matrózok, léhűtők, vegyes népség nyüzsög a kikötőben. Sürögnek-forognak, kiabálnak. Az én embereim is ébredeznek a hajón, kötik a köteleket, mossák a padlót. Halat reggelizünk – mi mást?

Délelőtt kihajózunk. Nem tudjuk, merre megyünk, rábízzuk magunkat a szélre. Nincs cél, csak az út. Suhognak a vitorlák, fodrozódik a víz.

Egyikünk, a legkisebb, leggyengébb mind közül, dalra fakad. Szép lassan mindenki bekapcsolódik az énekbe. Száll a dallam a hullámok fölött.

Délben a nap az égen a legmagasabban áll, a hőség elviselhetetlen, párállik a hajópadló, csurognak rajtunk az izzadtságcseppek. Ebben a pillanatban a távolban megpillantunk egy hajót.

Eluralkodik rajtunk a vadászösztön, teleszívjuk magunkat levegővel, vérünk pezseg a kaland ígéretétől.

A levegőbe puffogtatjuk a töltényeket, hogy ráijesszünk a hajó legénységére. Könnyű, gyors hajónkkal hamar beérjük őket, majd fegyvert lóbálva kezünkben átugrálunk hozzájuk, és a földre terítjük őket.

Komolyabb sérüléseket nem okozunk, minket nem a vérontás, hanem a zsákmányszerzés hajt.

A ládákban rengeteg kincset találunk. A hajóárbochoz kötözzük a legénységet. A kapitány ízesen szitkozódik, Poszeidón és Neptunusz haragját kéri ránk.

A legszebb férfit kiválasztom a matrózok közül. Őt magunkkal visszük. Nem tiltakozik túlságos eréllyel, úgyis unta már a vén matrózok borgőzös pofáját. Míg a többiek gyönyörködnek az elrabolt kincsekben, én foglyommal bezárkózom a kabinomba.

Vége

(Intuitív Írás Kurzus egyik feladata)