Ó, hogy gyűlöltelek téged, drága Hagyma! Büdösnek éreztelek, és utáltam úgy csókolózni, amikor a párom téged fogyasztott előtte. Amikor pucoltalak, folyamatosan folyt a könnyem. Ha véletlenül nyersen akadt belőled egy darab a számba, utálkozó köpködéssel igyekeztem tőled megszabadulni. Évekig, ha nem is teljesen száműztelek, de parkoló-pályára helyeztelek a konyhámban.
De hogy ódává változzon végre ez
az eddig szidalmakat tartalmazó iromány: egy vallomással tartozom neked: Megszerettelek! Nyersen még mindig tiltólistán vagy, de párolva a legtöbb sós
ételembe beleteszlek. Nem létezik nélküled leves, rizs alá párollak, rakott
zöldségek közé teszlek, belereszellek a tócsniba. Imádom ízedet, és már
illatnak érzem szagodat. Valamint emlékem sincs arról, mikor sírtam utoljára
hagymapucolás közben.
A legjobban azonban azt szeretem
benned, hogy gyógyítasz. Ellenállóvá teszed a testemet, erősíted
immunrendszeremet, magadba szívod a környezet összes kórokozóját. Megtisztítasz
engem is, otthonomat is. Hála és köszönet néked, oh, zöldségek legnagyobbika!
Egy valamit nem értek: a Krisna
tudatú hívők miért nem fogyaszthatnak téged? Azt tudom, hogy számukra
afrodiziákumnak számítasz. De miért akarják, hogy szenvedély-mentes legyen az
életük? E nélkül mit ér az élet? Én a szenvedélyre és a hagymára szavazok!
(Intuitív írás kurzusra íródott eme szösszenet :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése