Hippik

Most kezdődött az este - Valaki a pocsolyában fekszik előtte - Vigyetek magatokkal! - Megszöktem otthonról - Tök jó lett a busz - Eljössz velünk? - Országos Hippi Találkozó

    Niki a meztelen talpát a kisbusz műszerfalának támasztotta. A lábujjai közül egy akáctüskével igyekezett kikapargatni a koszt. A gyakorlatilag tövig szívott cigarettacsonkot röhögve a mellette kormányzó Balázs szájába tuszkolta.

            - Na, hülye, megfulladok!- köpdöste ki a csikket a padlóra a srác.

            - It’s been a hard day’s night! – énekelte erőltetetten hamis hangon a hátsó ülésen egy hosszú hajú fiú, gitárján csak úgy tessék-lássék pöntyögve hozzá az akkordokat.

            - Night? Ákos! – kiáltott fel Niki. - Még csak most kezdődött az este. Épphogy sötétedik.

            - Ja, de úgy zuhog az eső, basszus, - morgott Balázs, - alig látok valamit ebben a felhőszakadásban.

            - Úgy vezetsz, mint egy mazsola. – nevetett Dóri, mert sofőrjük tényleg egészen szorosan fogta a kormányt, és egészen közel hajolt a szélvédőhöz.

           - Lennél itt a helyemben. – mormogott a fiú. Majd:       - Azta…! – taposott bele a fékbe ezerrel. Tövig nyomta a pedált, a csúszós úton még így is nyöszörögve állt csak meg a kisbusz. - Ez mi volt?

            Feltépte az ajtót, és kiugrott a szakadó esőbe. A szinte összefüggő esőfüggöny mögött csak azt látta, hogy valaki a pocsolyában fekszik előtte, a földön.

            - Meghaltál? – kérdezte, aztán hangosan felröhögött, mert rájött, hogy ha igen, úgysem tud válaszolni az illető.

            - Vigyetek magatokkal! – nyöszörgött a lány-formájú test a lába közeléből.

            - Nem esett bajod? – hajolt le hozzá, mert az iménti másodpercben csak azt látta, hogy egy sötét tömeg vetődik el a járműjük előtt.

            A lány bevontatta magát a járgányba. A középső ülésen lévő két lány összébb húzódott, hogy helyet csináljanak neki. Ő meg nemes egyszerűséggel a nyakukba omlott és bőgni kezdett.

            Ildi az ölébe vonta a fejét, Dóri viszont csak kényszeresen vihogott mellette. Nem tudott mit kezdeni a kínos helyzettel, míg Ildi egyből feltalálta magát: fésülgetni kezdte a lány kibomlott copfját.

            - Hogy hívnak? – kérdezte, miközben felbrummogott újra a motor. A lány csak akkor válaszolt, mikor már kiértek a műútra.

            - Eszter.

            - Már bocs, - kötözködött Gyuszi, - de mi volt ez az egész?

            - Megszöktem otthonról. – vonogatta a vállát a lány, miután több könnye nem maradt.

            - Te, hány éves vagy egyáltalán? – kérdezte Ákos hirtelen.

            - Tizenhét. – érkezett a halk válasz.

            - Baszki, ez még kiskorú! – csattant fel Gyuszi. – Ne vigyük már magunkkal, bajunk lehet belőle! – mondta, miközben a kisbusz lassú, egyenletes tempóban haladt tovább a sáros úton, egyre távolabb Eszter otthonától.

            - És? Már csak fél évem van hátra, és oda megyek, ahová akarok. -  Lett egyből nagyobb hangja a lánynak. - Ha a te szüleid is olyanok lennének, mint az enyémek, nem beszélnél így!

            - Te nem tudsz semmit az én szüleimről – vetette oda neki amaz hidegen, és részéről a téma le volt zárva. A többiek persze nagyon jól ismerték Gyuszi részeges nevelőapját.

            - Én egy évig cirkuszosokkal jártam a világot. Ekhósszekéren! – emelte magasba a mutatóujját Balázs.

             - Ne higgy neki, túloz. – bokszolta oldalba a srácot Niki. - Csak Németországig jutottak el.

            - Nem igaz! Hollandia, Belgium, Svájc, mind a lábunk előtt hevert.

             - Ja, biztos az artistaságból gazdagodtál meg annyira, hogy csak erre a szar kisbuszra tellett. – piszkálódott Gyuszi.

            - Akinek nem tetszik a szar busz, az kiszállhat!

            - Hagyjátok már abba, tök jó lett a busz! – visította Dóri.

            - Csak azután, miután mi kifestettük. – tett hozzá Ildi. – Remélem, az öcsém nem fog agyonverni, amiért kifogyasztottam a graffiti-spray-jét.

            - Tuti nem, biztos tetszeni fog neki a sok halálfej meg ilyenek helyett a sok békejel meg szívecske.

            - Tény, hogy szuper volt szekéren végigutazni több ezer kilométert. – tért vissza az eredeti témához Balázs.

            - Képzelem, én még ebben a buszban pár kilométert zötykölődve is szarul érzem magamat. – Gyuszi úgy tett, mintha ki akarna hányni az ablakon.

            - Ne igyál annyit! – röhögött rajta Ákos.

            - Ti igazából egy pár vagytok? – kérdezte naivan Eszter, mert Gyuszi hátulról épp egy csókot nyomott Dóri feje búbjára.

            - Mint zsonglőrök, igen.

            - És mint egy pár… hát, ahogy épp alakul. – nevetett Gyuszi

            - Most épp kicsit fasírtban vagyunk, ezért is ültem ide Ildi mellé középre

            - Ja, mert annyira bunkó voltál elinduláskor. Épp…

            - Mivel zsonglőrködtök? – igyekezte megakadályozni a helyzet tovább fajulását Eszter. – Labda? Buzogány?

            Erre akkora röhögés tört ki, hogy zengett az egész busz. Eszter csak pislogott nagyokat; nem sejtette, mi rosszat mondhatott, mire Gyuszi az orra alá nyomott egy öngyújtót, és pár centire tőle pattintotta fel:

            - Ezzel!

            - Láng-duó! – csaptak egymás tenyerébe Dórival.

            - Már bocs Balázs, - szólt közbe Ákos, - de amúgy ha erről van szó, én sokkal több helyen jártam, mint te.

            - Kiskunfélegyházán túl is? – ugratta őt a srác, de közben idegesen dobolt a műszerfalon.

            - Nézd csak! – mutatta közben Eszternek a telefonját Ildi. Mindegyik fotón a lány volt, perui indiánok között, hawaii hula-táncosok között, indiai hastáncosok között…

            - Akkoriban ismertem meg Ákost. – mondta a lány. – Eredetileg önkéntesnek mentem ki Bombaybe, csóró kissrácokkal foglalkoztam, írni-olvasni tanítottam őket, de a szerelem közbeszólt.

            - Kibe szerettél bele? – Ildi erre nagyot nevetett.

            - Kibe? Mibe! A hastáncba!

            - Ákosék épp akkor zenéltek ott az egyik utcában. Észrevettem, hogy valahogyan nem igazán tűnik indiainak. – Nevetett. A fiúnak tejföl-szőke haja, és halványkék szeme volt, hófehér bőrrel. - A barátnőmnek gyanútlanul mondtam valami olyat magyarul, hogy de nyomi ez a gitáros gyerek, mire ő…

            - Mire én kapásból azzal vágtam vissza, hogy te se vagy valami szépség. – Mindketten nevettek ezen a jó egy évvel ezelőtti történeten, aminek nem örihari, hanem barátság lett a vége.

            - Na oké, - összegezte a dolgokat Eszter, az ujjain számlálva, - két tűzzsonglőr, egy artista, egy gitáros és egy hastáncos. És te? – hajolt előre Nikihez annyira, hogy szinte összeért az arcuk.

            - Én? Én nem értek semmihez! – nevetett a lány.

            - Nem-e? – Vette rögtön védelembe barátnőjét Balázs. – Nézz csak itt körbe rajtunk! – Eszter végigpásztázta a fiatalokat, Nikit és Balázst az első ülésen, Ildit és Dórit maga mellett a középsőn, majd Ákost és Gyuszit a hátsón. De igazából fogalma sem volt arról, mit is kellene nézni. – Látod?

            - Hááát… Izé… Mit is kellene látnom?

            - A hajunkat például! – Ildi sok apró afro-fonást viselt, Balázs haja raszta, Dóri haja pedig egy művészi kontyba volt feltűzve.

            - Na oké, én vagyok a fodrász. Meg a stylist! – nevetett Niki. – Igazi háttérember.

            - Majd meglátod a fellépő-ruháinkat, azokat is ő tervezte meg varrta.

            - Meglátja??? – csodálkozott Gyuszi. – Nem rakjuk ki ezt a csajt az első benzinkútnál? Tudod, a kecskeméti lehajtónál van az a…

            - Nem volt tervbe véve. – somolygott Balázs. – Eljössz velünk? – nézett hátra a lányra úgy, hogy közben Niki vette át a volánt.

            - Hová is? – kérdezte Eszter egyre szélesebb mosollyal.

            - Pilis mountains! – rikoltott Dóri.

            - Országos Hippi-találkozó! – tette hozzá Ákos.

            - Ilyen őrültek gyülekezete, mint mi. – tette fel a pontot az I-re Balázs, mire Gyuszi beletörődötten legyintett egyet.

            - Naná! – vigyorgott a szökevény, és odahajtotta a fejét Ildi ölébe, hogy az befejezze a fonást.

Vége