Ki vagyok? - Fel akarok innen kelni! - Nem emlékszem - Mi okozhatta a kómát? - Emlékezet-kiesés
Néhány nap múlva már a számat is képes vagyok kinyitni. Egy szerencsétlen fehérköpenyes nő az áldozat, rá zúdítom kérdéseim áradatát:
- Hol vagyok? Mit
keresek én itt? Ki vagyok???
A válaszokat már
mintha hallottam volna egyszer. Kórházban vagyok, a mentők hoztak be az
utcáról, és Varga Bernadett a nevem, kétgyermekes édesanya, Szentendréről.
Aztán besiet vagy
tucatnyi orvos meg ápoló. Micsoda nagy esemény az, ha egy tíz napig kómában
fekvő nő végre eszméletre tér!
- Jól érzi magát? -
kérdezi az az ősz férfi, akinek a zseblámpás élményt köszönhetem.
Jól? Hát hogyne! Itt
fekszem egy ágyon, vadidegnek által körülvéve. Néhány napja nyitottam ki
először a szememet, pár perce a számat, a többi testrészemről nem is beszélve.
Te jó ég! Lehet, hogy lebénultam?
Minden
erőfeszítésemmel arra összpontosítok, hogy meg tudjam mozdítani az ujjaimat.
Sikerül. Egy újabb lélegzetvétel után a kezem s a lábam is engedelmeskedik az
agyam parancsának. Úgy látszik, ebben a koponyabéli központban csak a tároló
funkció ment tönkre, az irányító nem. Veszek egy újabb lendületet, hát, ha
tudok mozogni, akkor tegyünk nagyot és jelentőset
- Áááá! - ordítok
fel. Az előbbi mozdulatommal sikerült az infúziós-tűt kitépnem a karomból. Nem
érdekel a fájdalom! Fel akarok innen kelni, nem akarok tovább itt feküdni!
- No, no, no… -
Egyszerre három markosabb fehérköpenyes ugrik oda, és óvatosan, de határozottan
visszanyomnak a párnára. - Magának még pihennie kell.
Kicsit küzdök még,
de érzem, mennyire erőtlen vagyok. Ismét az ősz hajú szólal meg:
- Hogy a további
terápia sikeres legyen, meg kell tudnunk, mi okozhatta a kómát.
- Nem vett be valamilyen drogot? - teszi fel a kérdést eléggé pofátlanul egy nagydarab, fekete orvos.
- Én? Hát mit
képzel? - Ha nem is tudom, ki vagyok, az biztos, hogy nem valami szakadt
kábítós.
- Akkor esetleg
valamilyen gyógyszert? - Az ősz hajú már kissé emberibb velem.
- Nem emlékszem.
- Netán megütötte
magát valamivel? Egy fejsérülés könnyen okozhat…
- De kolléga, -
torkolja le az ifjú orvos-tanoncot az idősebb - hiszen semmiféle külső sérülést
nem találtunk a betegen.
- Az a baj, hogy
belsőleg sem találtunk semmilyen okot a kómára. - vakarja a fejét a nagydarab
fekete. - Elmesélné nekünk, mi történt, mielőtt elájult?
Micsoda kérdés! Nem
hogy arra a pillanatra nem emlékszem, de életem előző negyven évére sem!
- Nem tudom. -
motyogom halkan. - Nem emlékszem.
- Akkor legalább azt
idézze fel, előtte honnan jött, hová indult.
- Fogalmam sincs.
Nem emlékszem. - ismétlem önmagam.
- Emlékezet-kiesés.
- közli az egyik orvos azt, amire én mindenféle tudomány nélkül magam is
rájöttem.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése