Hiszem, ha élem

Nem kizárólag az én lányom - Segíthetnél nekem - Jobban tennéd, ha - Vak-hitté változik - Megrögzült rendszert követsz - Elhanyagolsz minket - Nem éled meg a hitedet

- Ommm, máni pádme ummm... - zengett a kis domboldali ház Zsolt mantrázásától. Csilla, aki épp a szanaszéjjel heverő játékokat rakosgatta a dobozokba, oldalvást pillantott férjére, aki a sarokban gubbasztott, a házi szentély előtt.

- Ómáni, pámerum! - kiabálta a kis Jázmin, apukája előtt táncolgatva. Csilla megpróbálta odébb rángatni a lánykát, de az, minél inkább húzták arrébb, annál közelebb lejtette a táncot az oltárhoz, közben meg-megcsiklandozva Zsolt orrát.

- Nem tudnál egy kicsit a lányoddal foglalkozni, míg én imádkozom? - hangzott a szemrehányó kérés, kérdés a narancssárga lepel alól. Bár a földről szólt, mégis felsőbbrendűen.

- A közös lányunk, nem kizárólag az én lányom. - próbálta Csilla tudatosítani férjében az egyértelmű tényt, ami azonban sokszor, a mindennapi helyzetekben nem is volt annyira egyértelmű. Például pelenkázáskor. - És egy kétévesnek elég nehéz megmagyarázni, hogy hagyja békén az apját, amikor az éppen olyan érdekesen énekel.

- Nem csak úgy dalolászom, ezt te is jól tudod. Ez egy szent ima!

- Nem tudnád a szent imáidat akkorra halasztani, amikor ez a csöppség már az igazak álmát alussza? Inkább segíthetnél nekem egy kicsit a pakolásban, aztán meg együtt megvacsoráznánk. És utána... - de Zsolt félbeszakította:

- Ma nem vacsorázom. Hát nem fogtad fel, hogy most szigorú böjtöt kell tartanom? Te is jobban tennéd, ha tartózkodnál a...

- Na, nem! Nekem ne mondd meg légy szíves, hogy mit egyek és mit ne! Főleg, hogy még mindig szoptatok, ha nem tűnne fel. Bár neked mostanság nem sok minden tűnik fel. Csak a böjt, meg az imák, meg a szent írások, meg a szertartások...

- Nekem igenis fontos a hitem. Azt hiszem, mikor összekerültünk, nagyon jól tudtad, hogy mennyire vallásos vagyok! - A férfi hangjában nagy adag sértődöttség bujkált.

- Azt tudtam, de arra nem gondoltam, hogy ez a hit vak-hitté változik majd. És azt sem sejtettem, hogy még akkor is ez áll a fontossági sorrend élén, amikor már családod lesz. Mert az még oké, vagyis dehogyis oké, hogy a hitedet énelém helyezed, de hogy a gyermekünk is a létra alsó fokaira szorul majd, azt nem is képzeltem.

- Tudod jól, hogy nagyon szeretem Jázmint, és szívesen vagyok vele együtt. Csak amíg a szertartásaimat végzem...

- Ezek nem élő szertartások, egy megrögzült rendszert követsz, nem veszed észre? Közben meg milyen a mindennapi életed, ha? Szerintem tökre elhanyagolsz minket!

- Hát ez nem igaz! Most is itthon vagyok veletek, nem iszom, nem csajozom, nem kártyázom, mi kell még?

- Az, hogy ha már az ivásról volt szó, hát ne prédikálj vizet akkor, amikor bort iszol! - ezeket a szavakat Csilla már szinte sikította. Jázmin csak állt középen, és ide-oda kapkodott a fejével, miközben szülei tovább folytatták a vagdalkozást.

- Milyen bort? Én igazán mélyen hiszek Istenben, és...

- Kedves Zsolt, csak egy a gáz: hogy egy szerepet játszol. Egy bohóc szerepét, aki az előírásoknak akar megfelelni, aki egy merev hitrendet tett a magáévá. Csupán az a bibi, hogy nem éled meg a hitedet!

- De Csilla, ezt nem mondhatod komolyan! Rendszeresen végzek szellemi gyakorlatokat, meditálok, mantrázok, intenzív lelki életet élek...

- Csakhogy a szellemiek nem nyilvánulnak meg az anyagban! Nézz magad köré, mi az, amit megvalósítottál? Gyönyörű kályhákat készítesz, talán ezek szellemed egyetlen megtestesülései. Szerintem nem is akkor éled át az Istennel való egységet, amikor itt „ommozol“, hanem akkor, mikor alkotsz!

- Na, a mai estén először van némi igazság a szavaidban. - tápászkodott fel a szőnyegről Zsolt, aki ekkorra sejtette már, hogy egy időre el kell szakadnia a szentélytől. - Amikor gyúrom a sarat, formázom az agyagot... ott aztán tényleg érzem a Teremtő jelenlétét.

- Hiszem te magad is teremtővé válsz ilyenkor - szelídült le Csilla hangja, és végigsimította férje kézfejét. - Nem érted? Nem érzed? Már csak arra vágyom, hogy velünk is átéld ezt! - pottyant ki két kövér könnycsepp az asszony szeméből.

Jázmin ekkor kinyújtotta két kis szúnyog-vékony karját, egyikkel anyját, másikkal apját vonta magához, és hárman jól megölelgették egymást. Amolyan igazi egységben.

Vége