Popsztár 1. - A nagybetűs Popsztár

Akiért rajongok - Százszor meghallgattam - Ez az ember teljesen kizökkentett - Nézd, ki van ott! - A nagybetűt Popsztár - Megy az autogram

- Jé, az a pasi totál úgy néz ki, mint a Tomi!

            A szememet csak félig nyitom ki, szempilláim megszűrik a nap erős sugarait. Csak annyit látok, hogy valaki elsuhan a távolban, aki nyomokban emlékeztet arra a férfire, akiért nagyjából 15 éves korom óta rajongok.

            Egy pillantás alatt el is tűnik a messzeségben, én pedig újra becsukom a szememet, és megpróbálok kicsit szundítani, de a gondolatok nem hagynak. Eszembe jut az első kazetta. amit még az Ági másolt át nekem, pocsék-vacak minőségben, több volt rajta a sistergés, mint a zene, de én akkor is százszor meghallgattam, különös tekintettel a legnagyobb slágerre, amivel Anyut a tébolyba kergettem.

            - Őrült tánc! – Ha életem során ezerszer nem énekeltem el ezt, akkor egyszer sem. Dühös vagyok magamra, dühös az iménti fantomra. Direkt azért jöttem át most Füredről Udvariba, hogy ne kelljen a zsúfolt strandon heringként passzírozódnom, ne kelljen a hangosbemondó üvöltését hallgatnom, hogy Pistikét várja Zsuzsika a bejáratnál. Nyugalmat akartam, viszonylagos csendet, hogy ki tudjam szellőztetni a fejemet a sok munka után. Tényleg sokkal kevesebb itt a nép, mint a városi Balaton-parton, de ez az egy ember most teljesen kizökkentett.

            - Úristen! Nézd, ki van ott! – Nemcsak az egyre szédültebb erővel keringő gondolatok, hanem egy sikoly is felriaszt szendergésemből. Kettő tinicsaj áll, azaz az izgalomtól ugrál mellettem falatnyi bikiniben, és a kölcsönző irányába mutogat.

            Arrafelé fordítom a fejemet, és most már kicsit közelebbről láthatom meg azt az alakot, aki nemrég még a homályba veszett. Ráfókuszálok. Vizes haj, szürke fürdőnadrág, strandpapucs.

            - Imádom! – visít az egyik lány, megragadva barátnője kezét.

            - Én is! Anya már akkor őt hallgatta, amikor a hasában voltam.

            - Menjük oda hozzá, kérjük tőle egy autogramot!

            A lányok elszaladnak, én pedig megbizonyosodom róla, hogy aki tőlem kábé 200 méterre egy sárga vízibiciklibe igyekszik beszállni, az én évtizedes kedvencem. Tomi! A nagybetűs Popsztár!

            És akkor bevillan! Tudtam én, hogy Vászolyon van nyaralója, onnan pedig egyenes vonalú egyenletes mozgással a Balaton felé haladva tényleg Udvari az első lehetőség arra, hogy az ember csobbanjon a vízben. Vagy épp vízibiciklizzen. Tomi ebben a pillanatban tűnik el a nádas mögött.

            Még kamaszként a Petőfi Csarnokban láttam őt. Egyszerre mozdult, egyszerre dobbant a szinte egyforma alakokból álló tömeg.

            - Fekete szín, fekete szív! – énekeltük ordítva, mind éjsötét ruhát viselve.

            Legközelebb a stégnél tűnik fel. Tőlem úgy 100 méterre. Próbál napszemüvege mögé rejtőzni, teljesen sikertelenül, hiszen a koncerteken is sokszor ezt viseli. Egy gyékényen ül, valamilyen magazint lapozgat, amibe néha bele-belekap a szél, és ő minden egyes ilyen alkalommal elmosolyodik. Ugyanolyan mosoly, mint amilyet a közönségre szokott villantani a színpadról.

            Egy negyvenes nő, két kisgyerek csimpaszkodik az oldalába, félszegen közelíti meg, táskájából noteszt szed elő, és arra kér egy aláírást. Aztán néhány huszonéves srác jön, kidolgozott izmokkal, leguggolnak mellé, váltanak vele pár szót, aztán nekik is megy az autogram. Egy nagyon csinos nő is megkörnyékezi, magát kelletve, a fürdőruhájának tanga-bugyija van, pimaszul hátra fordít és egy filctollat nyom a kezébe. Az aláírás azonban mégsem a fenekére kerül, ahogyan azt elképzelte, hanem jóval lejjebb, a combjára.

Folyt. köv.