Elsiratta nem létező szerelmét - Te ukránokkal levelezgetsz? - Még iskolás volt, amikor azt az üveget beledobta a folyóba - A nagyapám boldog - Bejelölsz?
- Ukrajna... - Maffia és Csernobil és háború... Csupa rosszabbnál rosszabb dolog jutott a lány eszébe, felidézve a híreket, amiket az anyja hallgatott a rádióból. Hazatérve levetette magát az ágyra, és szépen elsiratta a nem létező szerelmét.
Körülbelül egy hét
múlva azonban levelet hozott a posta, biciklivel. A füttyös Karcsi bácsi csupa
szarkaláb szemével vigyorgott rá:
- Te lány, te
ukránokkal levelezgetsz? - Basszus, lassan a fél falu tudja, hogy én kivel
levelezek, morgott magában Petra, de különben belül ujjongott, mert ezek szerit
célba ért a levele. Talán egy maffiózóhoz? Ott a kapuban tépte fel a borítékot,
és kivett belőle egy lapot, amin csupa kriksz-kraksz volt csak. Értetlenül forgatta
a papírt, mire Karcsi bácsi: - Nem is tudtam, hogy oroszul is tudsz! - És
nevetve továbbkerekezett.
Dehogy tudott, a
cirill betűk ronda ismeretlenként bántották a szemét. Szokása szerint lerogyott
bent az ágyra, és szenvedett, hogy mit tegyen. Nézegette a lapot, hátha attól
megvilágosodik, majd a borítékot, amin hirtelen feltűnt, hogy azt viszont latin
betűkkel címezték meg. És egy kicsit vastagabbnak is látszott, mint a szokásos
magyar borítékok. Még egyszer belekukkantott, és talált benne egy másik papírt
is.
Kockás füzetből
tépték ki, valószínűleg kapkodva, mert le is szakadt egy helyütt a széle. Rajta
ez állt:
„Szia Petra!
Alex Petrov a
nagyapám és ukrán. Egy szót se beszél magyarul, én tudok magyarul is, ukránul
is, én fordítottam le neki a leveledet. Teljesen ledöbbent, még sírt is, pedig
eddig csak egyszer láttam sírni, amikor nagyanyám meghalt. Akkor bánatában,
most meghatottságában.
Nagyapa
ragaszkodott hozzá, hogy ukránul válaszoljon neked, hiába mondtam neki, hogy ez
tök hülyeség, és hogy úgyse fogsz belőle egy szót sem érteni. Azért írok én is,
hogy tudd, micsoda érdekes dolog ez, ami most itt velünk történt.
Nagyapa ugyanis
még iskolás volt, amikor azt az üveget beledobta a folyóba. Pont valami
Robinson sztorit olvasott épp, és kitalálta, hogy a hajótöröttekhez hasonlóan
küld ő is egy palackpostát. Lement a Tiszához, itt folyik el nálunk, pont a
várhegy mögött, aminek az aljában az utcánk is van, az Ivana Franka uljica. Itt
bocsájtotta útra, aztán hamarosan el is feledkezett róla. Eszébe se jutott ez
az egész múlt csütörtökig, amikor megkaptuk a leveledet.
Totál
meghatódott. Nem is akarta elhinni. Fogalma sincs róla, hogyan lehet, hogy
ennyi ideig ott hánykolódott a vízen az a palack. Talán fennakadt a nádasban,
vagy a parti növényzet tartotta fogva, és a múltkori nagy áradások mozdították
ki. Ki tudja? Nem is fontos. A fontos az, hogy a nagyapám boldog. Köszönöm
neked!
Magamról is írok
pár sort. Boros Alex vagyok, nevemet persze nagyapán után kaptam, de apám már
magyar. Itt születtem Huszton, és ide jártam magyar suliba. Most Munkácson
vagyok koleszos, felszolgálónak tanulok. Nemsokára 17 leszek, majd itt
ünnepeljük meg a haverokkal a szülinapomat. Szeretek focizni, a helyi csapatnak
vagyok a leigazolt tagja. Amúgy szeretek zenét hallgatni is, például a Well
Hello-t, mert mi itt fogjuk a magyar rádiókat is.
Sokat lógok a
neten, fenn vagyok a face-n is, Alex Boros (Huszt) néven. Bejelölsz?
Chattelhetnénk, ha gondolod.
Szia! Alex”
Petra gondolta.
Kiment a nappaliba, bekapcsolta a számítógépet, és nemsokára már villogott is
az „Alex Boros mostantól Petra Markovich ismerőse” felirat, és nyílt a
chat-ablak, és... És Petra örökre elfeledte azt a rohadék Szekeres Andrist.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése